Mi is Corning?.. What is Corning ?

Megjöttem és ígéretemhez híven folytatoma beszámolót:
I'm back home and as I have promissed,I go on writing my report. A képen a múzeum látszik a könyvtár felől. Az íves részek az üvegművészet történeti részének adnak otthont.
This is the museum from the side of the studio.

Hogy Gopcsa Katalin szavaival éljek: Coning az "üvegművészek fellegvára".

Corning egy kisváros New York államban, de mi is van ott pontosan?

A mai Corning Incorporate néven ismert vállalat több mint 160 éves. Napjainkban egy innovációiról ismert óriás cég, termékeivel nap mint nap találkozunk. Gondoljunk csak a gorilla névre keresztelt üvegre, mely az I-phonok, okostelefonok fedőlapja.

A New Yorkból Corningba telepített üveghutát 1851-re datálják. 1879-ben indult a fejlesztések sora mikor is Edison találmányához a lámpához elkészítették a körte alakú "házat". A termék annyira sikeres lett, hogy az addig egyenként fújt üvegkörték kitették a cég forgalmának felét. 1908-ban Dr Eugene Sullivan segédletével megalakították amerika egyik első ipari fejlesztő csoprortját. Gyártó soruk segédletével 1926-ra napi 400 ezer körte készült. A vasuti jelzőlámpák gondjának megoldására kezdtek foglalkozni olyan üveg fejlesztésén, melynek nem okoz problámát a nagy hőingadozás. 1913-ban Dr jesse Littleton corningi fizikus megkéri feleségét, hogy süssön süteményt egy ilyen hőálló üveglapon. 1915-ben született meg az az nevű alapanyag, melyből készült termékek Pyrex névvel a háztartások és laboratóriumok fontos tartozékai lettek. Nem sorolom tovább a fejlesztéseket, de ajánlom nézzétek meg hogyan képzeli a Corning cég a közeli jövőnket.

http://www.youtube.com/watch?v=jZkHpNnXLB0&feature=relmfu

Lényeg a lényeg, hogy ez a cég alapította 1951-ben azt a múzeumot, mely napjainkban a világ legkomolyabb üvegművészeti gyűjteményének tulajdonosa.

A múzeum fő részei:

Az emeleten a 35 évszázadot átölelő üvegművészeti gyűjtemény, a kortárs üvegművészeti kiállítás, a technikai fejlesztéseket bemutató, építészetileg is nagyon érdekes ufó alakú tér és az üvegfúvás, üvegkészítés technikáit bemutató rész, ahol óránként bemutatókat tartanak. Folyamatosan rendeznek időszakos kiállításokat, tartanak előadásokat.

A földszinten "shop" néven óríási eladó tér taláható. Helyi és nemzetközi művészek, üvegtermékeket gyártó cégek( mint pl a finn Iittala)tárgyai mellett szakkönyveket árusítanak. Hihetetlen a választék.

Above is the story of Corning and the Museum . If you are interested you can read everything in english at http://www.cmog.org/

A múzeum

A múzeum páratlan gyűjtemény. Ha tehetem, átmegyek minden nap egy órára és valamelyik részlegen elidőzök. Az is csak a tegnap esti látogatáskor tűn fel, hogy a múzeum boltjának könyvrészlege még egy emelettel rendelkezik... Valahogy sem én, sem a műhelyem nem így nézünk ki munka ( mondjuk mintázás) közben.
Szerintetek ezek a régiek csak a fotó miatt pózoltak így, vagy tényleg képesek voltak ilyen eleganciával előadni????

A képen Gabriel Agry-Rousseau egy viaszmodell mintázása közben.

The museum has an unbeliveble collection. I'd like to go over every day. Look at this guy on the picture. This is Gabriel Agry-Rousseau modelling a wax mould. Why don't we look like him while working..? ( my studio and the table also look a bit different...:)

Munkás nap...a working day

Ma elkezdődött a munka. Reggel fél kilenckor eligazítás volt. Bemutatkozott mind az 5 kurzus( merthogy ennyi megy egyszerre) tanára, aszisztense, meg az összes (kb 45) résztevevő...

Memorizálom a neveket :) A csapat vegyes: egy finn nő, egy indiai lány, két kanadai és a többi amerikai.

A program sűrű: minden nap reggel 9-kor kezdünk demókkal. Ebédre szendvics. Du 16.30 ig Kristina a főnök. 5 körül vacsorát szerzünk (ki-ki a megadott helyek egyikében beváltja a kajajegyét) majd vissza a műhelybe,s onnantól én vagyok a csoporttal ( Kristina már nem jön). 11-kor zárunk - ami otthon hajanli 5órát jelent. Leoltogatok mindent, elzárogatom a millió csövet.( Minden asztalhoz egyenként van vezetve földgáz, propán ( ki mivel szeret dolgozni azt választja) oxigén és levegő....

A nap fénypontja az esti múzeumlátogatás volt: Will, (aki Amy-vel, a feségével a Studió alapítója, vezetője) zárás után speciális tárlatvezetést tartott. William Gudenrathról azt kell tudni, hogy a régi technikák nemzetközileg elismert szakemere, a kiállított tárgyak replikációit képes elkészíteni...kutat, tanít előadásokat tart. Mindehhez egy kedves jóhumorú ember. Nem tudtak olyat kérdezni, amit ne tudott volna elmagyarázni, vagy ne mondta volna rá: "figyu, holnap megcsináljuk, megmutatom hogy kell."

Bűszkeségünk: a modern művészeti résznél Lugossy Mária munkája

Im proud to see Maria Lugossy's work at the Museums contemporary art glass exhibition.

Srácok, ez itt a földi paradicsom!

A mai napot a hely felderítésével töltöttem. Kezdetnek benéztem a műhelybe, hogy ha már én leszek a technikai aszisztens, legalább ismerkedjek a felszereléssel. Leesett az állam....jártam már sok helyen, de ilyen pazarul felszerelt studiót még nem láttam. Minor égőkkel dolgozunk, 10 munkahely van berendezve, mindegyik mellett hűtőkemence.

Van még néhány nagyobb előlnyílós paragon is a teremben...és valami nagy szerkezet, amiről fogalmam sincs mi. Az égők vezetékes gázra vannak bekötve. Az egész munkafelület felett óriási elszívó. Majd lefényképezem....
Aztán átmentem a múzeumba...( a leesett állam lent is maradt)A gyűjtemény hihetetlen, felét sem bírtam megnézni... majd bővebben írok róla.
A képeken a múzeumi "hotshop", ahol óránként vannak demó-k.

I have spent the day with exploring the facilities. First of all I went to see the studio, just to be sure I know everything that a technical assistent should know.The next hours i've spent at the museum.( On the images you see the hotshop of the museum, where demos are held every hour)
This place is like a dream!!!!!

Irány Corning!

Irány Corning....még mindig nem hiszem el, hogy lehetőséget kaptam Corningban Kristina Logan kurzusán aszisztensként közreműködni. Egy kis New York kitérő után útban vagyok az üvegesek álma felé. Igaz, nem túl nagyok errefelé a repülők ( pont akkora mint egy távolsági busz nálunk és úgy is használják..., de kifejezetten örülök, hogy nem Malévvel indultam.

I'm hading to Corning( after a short stop in New York)...I still don't belive :)

Centro 2010.

A Magyar Üvegművészeti Társaság szervezésében kortárs magyar üvegművészeti kiállítás nyílt a B55 Galériában. Ez a kiállítás - hosszú idő után először- átfogó betekintést nyújt a szakma mai világába, hisz a kiállításon kizárólag friss munkák láthatók. Az alkotók között szép számban jelen vannak a "szakma nagyjai", de megmutatkoznak a legfiatalabbak is.

A kiállításról igényes katalógus is megjelent az összes kiállító művészt felsorakoztatva.

SEJTelem

Jómagam hosszasan érleltem a "SEJTelem" tárgysorozatot, melynek első két darabját itt mutattam be. Az érési folyamat a vizuális terv után, anyagminták készítésével kezdődött. Ahogy ezek alakultak, találtam rá egyre jobban arra az útra és technikára, ahogya végül is létrejöttek. Az anyagok gondos kiválasztása után, a hosszas, precíz -szó szerinti- építőmunka, következett melynek során nem lehet hibázni. Egy-egy tál sok-sok nap kitartó munkával, 6 kemencében való olvasztással-rogyasztással, rengeteg csiszolással és homokfújással készült.

A kiállításon látható még a 2010. ben készült "Centro" tálsorozatból két tál.( fenti kép)

The Hungaryan Glass Art Society has organised an exhibition in the B55 Galery in Budapest, which you can see untill the 13th of February 2012. As far as I remember, after a long period, this is the first big contemporary Hungaryan Glass Art Exhibition . Some of the exhibiting artists are wellknown on the whole world, have pieces in leading museums and galleries. A catalog of the exhibition was published with Lukacsi Laszlo's "Fan" on the front page, which piece has won the grand price of The International Exhibition of Glass Kazanawa in Japan.

I have nursed the idea of my new serie called "SEJTelem"( would be CELLelement , but has a second meaning: suspicion ) . I have started to make glass samples in the summer, got closer and closer to my idea and worked out the final technic . It is a real building work in many layers and many firings in the kiln, not to talk about grinding and sandblasting hours. The large piece shown on the image got ready just in time for the deline of the exhibiton

Egy casting tárgy története

Íme a plasztika (a képen még csiszolás elött), melynek történetét most elmesélem:
This is the casting piece I'm going to tell the story about(on the image before grinding):


Eskulits Tamás szobrászművész azzal a kéréssel keresett meg, hogy készítsem el ezt a tárcsát, mely egy bronzszobor üvegbetétje lesz.
Sculptor Tamás Eskulits asked me to make this glass, that should become the part of a bronze object.


Kaptam tőle egy gumi negatívot, melynek segítségével elkészítettük a hydracast öntőformát.
He gave me a rubber mold, that I used to make the hydracast casting mold.




Hogy a részletgazdag relief mintára az üveg lágyan érkezzen, egy edényből folyattam rá azt a kemencében.
To get the glass softly flowing onto the fine relief surface, I used a pot in the kiln.

Arra számítottam, hogy szép sima felszínt kapok, de sajnos (most már tudom az okát miért) néhány kibuggyant buborék tarkította.
I was hoping to get a nice shiny surface on the top , but there were some unexpected bubles I didn't count with(now I know why).

Ez volt az oka, hogy órákig -inkább napokig- csiszoltam utána a felületet(és még így sem tökéletes).

This was the reason, why I had to grind for many hours after the firig process.

És ez itt a végeredmény csiszolás , polírozás után:
And this is the final piece after grinding and polishing:

Siettünk a munkával, mert határidős volt, tudniillik a kész szobor egy díj lett:

És a történet poénja: néhány héttel később Zsolt kollégám -aki szakmai tanáccsal és tevőlegesen is segített a casting forma létrehozásában-így fogadott egy reggel: "Láttam az üveges szobrot a gyógyszertár kirakatában." Erre én hitetlenkeve: "Melyik gyógyszertáréban?" Válasz: " Hát itt sopronban az Arany Kígyó Patikában."
Szóval lényeg a lényeg: Az "Év patikusa díj" itt landolt nálunk :)
We were in hurry to be ready in time, because the sculptur was an award and it had to be ready for the price ceremony in Budapest.
But the funny thing is: a few weeks later Zsolt -my colleague, who has helped to make the mold- came to me: " I have seen the object in the farmacy window." I said: "which pharmacy?", He said the Farmacy in our neighborhood in Sopron.
This means the award winner was a pharmacist in Sopron, and our glass came back to our town :)