És újra előkerül Tiffany....About Tiffany again

Üveges életem során  számos  eredeti  Tiffany munkát - azaz New Yorkban a Tiffany & CO műhelyében készült alkotást - láthattam. Említhetem a budapesti Iparművészeti Múzeumot, a norfolki Chrysler Múzeumot, a bécsi Kunstmuseum eredeti Tiffany lámpákat felvonultató kiállítását,  nagy kedvenceimet: a londoni Victoria és Albert Múzeumot, Corningot és  New Yorkban a Metropolitan Múzeumot (ez utóbbi  különösen gazdag Tiffany gyűjteménnyel rendelkezik!).  Abban, hogy 27 évvel ezelőtt az üveget választottam, nagy szerepe volt ezeknek a munkáknak. Akkoriban ha bármilyen könyvhöz, információhoz e témában hozzáfértem, elolvastam, megnéztem.  Mindezek ellenére páratlan élmény volt mikor 2009-ben Münchenbe utaztam, hogy a New York Történeti Társaság által szervezett „Tiffany új fényben: Clara Driscoll és a Tiffany lányok”  című  vándorkiállítást  a hozzánk legközelebb eső helyszínen megnézzem. A kiállításon a könyvekből már jól ismert alkotásokon kívül bemutatták a műhely terveit, sablonjait, szerszámait. Rengeteg fotóval illusztrálták a stúdiók munkáját, az ólomüvegablakok, Tiffany lámpák és mozaikok készítését.

( talán még belefuthattok ebbe a páratlan anyagba vándorlása során...)

 A kiállítás anyagából, a frissen napfényre került információkkal könyvet adtak ki, melyet a kiállításon meg is vettem(lásd Fotó). Annak ellenére, hogy a cég történetét ismertem, különleges élmény volt szembesülni a hétköznapok alkotási folyamataival, a hihetetlen volumenű művészet „termeléssel”. A férfiak műhelyében 206 fő, a nőkében - ahol a lámpákat tervezték, hozzájuk az üvegeket válogatták és sablonra illesztették (mielőtt átkerültek a férfiak műhelyébe forrasztásra)- közel 30 fő, a mozaik műhelyben 42 fő, a coronai gyárban azaz az üvegfúvó részlegben 64 fő  dolgozott, nem említve a számos főt foglalkoztató zománcozó részlegről. Sorban nyerték a különböző nagydíjakat termékeikkel. Világkiállításokra készítették káprázatos sokszor túlzásokban bővelkedő, túlburjánzó kulisszáikat.

300 féle Tiffany lámpa modell- kisszériás sorozatgyártása zajlott kézműves technikával. A mai agyunkkal szinte elképzelhetetlen, s ráadásul nem ők voltak az egyetlen ólmozott üvegablakot készítő  cég New Yorkban. Luis Comfort Tiffany - a tehetséges művész- az édesapja által létrehozott cég és anyagi javak birtokában évekig határtalan túlzásokkal élhetett alkotói szenvedélyének.

Az 1913-ban a New York Armony kiállításon megjelent a modern stílus ízlésváltozást hozott, s az első világháború közeledte is oka volt a termelés csökkenésének.

1957-ben tűz pusztította el a Tiffany cég gyártással kapcsolatos dokumentumainak, írásos anyagainak nagy részét. Ezért is számított különös szenzációnak, mikor néhány éve, egymástól két különböző helyszínen megtalálták  Clara Driscoll levelezését. Clara  1898-tól 1907-ig  a Tiffany Vállalat női részlegének vezetőjeként,  tervezőként dolgozott. Leveleiből fény derült a lámpák, számos gyönyörű üvegmozaik és üvegablak alkotásának részleteire, a cég történetének alakulására, az iparművészet oly különleges időszakának hangulatára. Betekintést nyerhettünk a századfordulós, hihetetlen fejlődésnek indult New York életébe, kultúrájába, a dolgozó nők, bevándorlók helyzetének alakulásába. Ezeket a leveleket és a Történeti Társaság adatait felhasználva–alapos kutatómunka után írta Susan Vreeland a 2011-ben megjelent Clara és Mr Tiffany című regényt, melyet még ugyanabban az évbe magyarra fordítva nálunk is kiadtak. 

A könyvet mindenki figyelmébe ajánlom: érdekes olvasmány, szakmailag nagyon rendben van, de a szociológia iránt érdeklődők is hiteles korrajzot kapnak. Üvegeseknek kötelező olvasmány! 

Just a short version in English: It was a big experience to visit the Exhibition in Münich organised by the New York Historical Sociaty after the letters of Clara Driscoll were found.

She has been the leading person at the womens Studio at Tiffany's and she was the one, who has designed most of the wellknown Tiffany lamps. In her letters she wrote very detailed about the works that were made in the studio , about the organisation of the company , but also about Tiffany as a person. Using her letters Susan Vreeland wrote a book, that is really worth to read. It gives such a wonderful picture about the life of women in New York by the turn of the Century.