Üveges életem során számos
eredeti Tiffany munkát - azaz New
Yorkban a Tiffany & CO műhelyében készült alkotást - láthattam. Említhetem a budapesti
Iparművészeti Múzeumot, a norfolki Chrysler Múzeumot, a bécsi Kunstmuseum
eredeti Tiffany lámpákat felvonultató kiállítását, nagy kedvenceimet: a londoni Victoria és
Albert Múzeumot, Corningot és New Yorkban a Metropolitan Múzeumot (ez utóbbi
különösen gazdag Tiffany gyűjteménnyel rendelkezik!). Abban, hogy 27 évvel ezelőtt az üveget
választottam, nagy szerepe volt ezeknek a munkáknak. Akkoriban ha bármilyen könyvhöz, információhoz e
témában hozzáfértem, elolvastam, megnéztem. Mindezek ellenére páratlan élmény volt mikor 2009-ben Münchenbe utaztam, hogy a New
York Történeti Társaság által szervezett „Tiffany új fényben: Clara Driscoll és
a Tiffany lányok” című vándorkiállítást a hozzánk legközelebb eső helyszínen megnézzem.
A kiállításon a könyvekből már jól ismert alkotásokon kívül bemutatták a műhely
terveit, sablonjait, szerszámait. Rengeteg fotóval illusztrálták a stúdiók
munkáját, az ólomüvegablakok, Tiffany lámpák és mozaikok készítését.
( talán még belefuthattok ebbe a páratlan anyagba vándorlása során...)
A kiállítás
anyagából, a frissen napfényre került információkkal könyvet adtak ki, melyet a
kiállításon meg is vettem(lásd Fotó). Annak ellenére, hogy a cég történetét ismertem,
különleges élmény volt szembesülni a hétköznapok alkotási folyamataival, a
hihetetlen volumenű művészet „termeléssel”. A férfiak műhelyében 206 fő, a
nőkében - ahol a lámpákat tervezték, hozzájuk az üvegeket válogatták és
sablonra illesztették (mielőtt átkerültek a férfiak műhelyébe forrasztásra)-
közel 30 fő, a mozaik műhelyben 42 fő, a coronai gyárban azaz az üvegfúvó
részlegben 64 fő dolgozott, nem említve
a számos főt foglalkoztató zománcozó részlegről. Sorban nyerték a különböző
nagydíjakat termékeikkel. Világkiállításokra készítették káprázatos sokszor
túlzásokban bővelkedő, túlburjánzó kulisszáikat.
300 féle Tiffany lámpa modell- kisszériás sorozatgyártása
zajlott kézműves technikával. A mai agyunkkal szinte elképzelhetetlen, s
ráadásul nem ők voltak az egyetlen ólmozott üvegablakot készítő cég New Yorkban. Luis Comfort Tiffany - a
tehetséges művész- az édesapja által létrehozott cég és anyagi javak birtokában
évekig határtalan túlzásokkal élhetett alkotói szenvedélyének.
Az 1913-ban a New York Armony kiállításon megjelent a modern stílus ízlésváltozást hozott, s az első világháború közeledte is oka volt a termelés csökkenésének.
1957-ben tűz pusztította el a Tiffany cég gyártással
kapcsolatos dokumentumainak, írásos anyagainak nagy részét. Ezért is számított
különös szenzációnak, mikor néhány éve, egymástól két különböző helyszínen
megtalálták Clara Driscoll levelezését.
Clara 1898-tól 1907-ig a Tiffany Vállalat női részlegének
vezetőjeként, tervezőként dolgozott.
Leveleiből fény derült a lámpák, számos gyönyörű üvegmozaik és üvegablak
alkotásának részleteire, a cég történetének alakulására, az iparművészet oly
különleges időszakának hangulatára. Betekintést nyerhettünk a századfordulós,
hihetetlen fejlődésnek indult New York életébe, kultúrájába, a dolgozó nők,
bevándorlók helyzetének alakulásába. Ezeket a leveleket és a Történeti Társaság
adatait felhasználva–alapos kutatómunka után írta Susan Vreeland a 2011-ben
megjelent Clara és Mr Tiffany című regényt, melyet még ugyanabban az évbe
magyarra fordítva nálunk is kiadtak.
A
könyvet mindenki figyelmébe ajánlom: érdekes olvasmány, szakmailag nagyon
rendben van, de a szociológia iránt érdeklődők is hiteles korrajzot kapnak. Üvegeseknek
kötelező olvasmány!
Just a short version in English: It was a big experience to visit the Exhibition in Münich organised by the New York Historical Sociaty after the letters of Clara Driscoll were found.
She has been the leading person at the womens Studio at Tiffany's and she was the one, who has designed most of the wellknown Tiffany lamps. In her letters she wrote very detailed about the works that were made in the studio , about the organisation of the company , but also about Tiffany as a person. Using her letters Susan Vreeland wrote a book, that is really worth to read. It gives such a wonderful picture about the life of women in New York by the turn of the Century.