És újra előkerül Tiffany....About Tiffany again

Üveges életem során  számos  eredeti  Tiffany munkát - azaz New Yorkban a Tiffany & CO műhelyében készült alkotást - láthattam. Említhetem a budapesti Iparművészeti Múzeumot, a norfolki Chrysler Múzeumot, a bécsi Kunstmuseum eredeti Tiffany lámpákat felvonultató kiállítását,  nagy kedvenceimet: a londoni Victoria és Albert Múzeumot, Corningot és  New Yorkban a Metropolitan Múzeumot (ez utóbbi  különösen gazdag Tiffany gyűjteménnyel rendelkezik!).  Abban, hogy 27 évvel ezelőtt az üveget választottam, nagy szerepe volt ezeknek a munkáknak. Akkoriban ha bármilyen könyvhöz, információhoz e témában hozzáfértem, elolvastam, megnéztem.  Mindezek ellenére páratlan élmény volt mikor 2009-ben Münchenbe utaztam, hogy a New York Történeti Társaság által szervezett „Tiffany új fényben: Clara Driscoll és a Tiffany lányok”  című  vándorkiállítást  a hozzánk legközelebb eső helyszínen megnézzem. A kiállításon a könyvekből már jól ismert alkotásokon kívül bemutatták a műhely terveit, sablonjait, szerszámait. Rengeteg fotóval illusztrálták a stúdiók munkáját, az ólomüvegablakok, Tiffany lámpák és mozaikok készítését.

( talán még belefuthattok ebbe a páratlan anyagba vándorlása során...)

 A kiállítás anyagából, a frissen napfényre került információkkal könyvet adtak ki, melyet a kiállításon meg is vettem(lásd Fotó). Annak ellenére, hogy a cég történetét ismertem, különleges élmény volt szembesülni a hétköznapok alkotási folyamataival, a hihetetlen volumenű művészet „termeléssel”. A férfiak műhelyében 206 fő, a nőkében - ahol a lámpákat tervezték, hozzájuk az üvegeket válogatták és sablonra illesztették (mielőtt átkerültek a férfiak műhelyébe forrasztásra)- közel 30 fő, a mozaik műhelyben 42 fő, a coronai gyárban azaz az üvegfúvó részlegben 64 fő  dolgozott, nem említve a számos főt foglalkoztató zománcozó részlegről. Sorban nyerték a különböző nagydíjakat termékeikkel. Világkiállításokra készítették káprázatos sokszor túlzásokban bővelkedő, túlburjánzó kulisszáikat.

300 féle Tiffany lámpa modell- kisszériás sorozatgyártása zajlott kézműves technikával. A mai agyunkkal szinte elképzelhetetlen, s ráadásul nem ők voltak az egyetlen ólmozott üvegablakot készítő  cég New Yorkban. Luis Comfort Tiffany - a tehetséges művész- az édesapja által létrehozott cég és anyagi javak birtokában évekig határtalan túlzásokkal élhetett alkotói szenvedélyének.

Az 1913-ban a New York Armony kiállításon megjelent a modern stílus ízlésváltozást hozott, s az első világháború közeledte is oka volt a termelés csökkenésének.

1957-ben tűz pusztította el a Tiffany cég gyártással kapcsolatos dokumentumainak, írásos anyagainak nagy részét. Ezért is számított különös szenzációnak, mikor néhány éve, egymástól két különböző helyszínen megtalálták  Clara Driscoll levelezését. Clara  1898-tól 1907-ig  a Tiffany Vállalat női részlegének vezetőjeként,  tervezőként dolgozott. Leveleiből fény derült a lámpák, számos gyönyörű üvegmozaik és üvegablak alkotásának részleteire, a cég történetének alakulására, az iparművészet oly különleges időszakának hangulatára. Betekintést nyerhettünk a századfordulós, hihetetlen fejlődésnek indult New York életébe, kultúrájába, a dolgozó nők, bevándorlók helyzetének alakulásába. Ezeket a leveleket és a Történeti Társaság adatait felhasználva–alapos kutatómunka után írta Susan Vreeland a 2011-ben megjelent Clara és Mr Tiffany című regényt, melyet még ugyanabban az évbe magyarra fordítva nálunk is kiadtak. 

A könyvet mindenki figyelmébe ajánlom: érdekes olvasmány, szakmailag nagyon rendben van, de a szociológia iránt érdeklődők is hiteles korrajzot kapnak. Üvegeseknek kötelező olvasmány! 

Just a short version in English: It was a big experience to visit the Exhibition in Münich organised by the New York Historical Sociaty after the letters of Clara Driscoll were found.

She has been the leading person at the womens Studio at Tiffany's and she was the one, who has designed most of the wellknown Tiffany lamps. In her letters she wrote very detailed about the works that were made in the studio , about the organisation of the company , but also about Tiffany as a person. Using her letters Susan Vreeland wrote a book, that is really worth to read. It gives such a wonderful picture about the life of women in New York by the turn of the Century.

50 éves az amerikai studio üveg mozgalom

Alig több mint fél éve, ezt az újságot találtam a postaládánkban. De hogy kerülhetett oda? Hisz ez egy csaknem 20 éves kiadás! Kizárásos alapon  csak Tisza Zsuzsa -antikvárius-  barátnőnk lehetett. (Köszi Zsuzsa, nagyon hálás vagyok!)

A kiadvány 33 oladlon keresztül foglalkozik az üveggel gyönyörű fotókkal ilusztrálva, s címlapját Dominik Lambino" Emergence Four -Stage" üvegéről készült fotó díszíti. Akkor még nem is sejthettem, hogy e különleges tárgyban hamarosan személyesen gyönyörködhetek.......

Néhány héttel később kaptam a meghívást Corningba, s nem sokkal később már utaztam is.

A corningi múzeum jubileumot ünnepel, méghozzá az amerikai studió üveg mozgalom indulásának 50 éves évfordulóját. Ezen alkalomból a mozgalom két meghatározó- és egyben alapító alakjának munkásságát mutatják be egy-egy időszakos kiállítás formájában. Egyikük Dominik Labino akinek a munkái a corningi Rakow Research Library-ban, azaz a könyvtárban láthatóak 2013.januárjáig.  Így esett, hogy az 1980-ban készült rózsaszín üveg és én találkoztunk.

A másik művész Harvey K. Littleton, akinek édesapja fizikus kutatóként  dolgozott a Corning Corporation-nél , s részt vett többek között a hőálló üvegedények kikisérletezésében.  Munkái a múzeum első emeletén láthatóak.

Harvey K.Littleton munkái a múzeumban/Works of Harvey K.Littleton

Last autumn I have found this 20 years old "National geografic" in our post box. (This was a surprice of a good friend Zsuzsa Tisza, who runs a second-hand book store in our town. ) On the front page there is this wondeful pink glass, made by Dominik Labino. At this time I didn't know, that just a few mounth later I will see this piece in real. I got the invitation to Corning to be an Assistant. 

Corning celebrates the 50 th aniversary of the Amerikan Studio Glass movement. Dominik Labino was one of the founders, his works are exhibited in the Rakow Research Library until January 2013.

Harvey K.Littleton's works are shown   in the Museum .

Willy &Wally

Látjátok ezt a képet, jobb oldalon Wally, bal oldalon Willy....vagy fordítva? Sajnos nem tudom. Ez a két fickó ugyanis olyan mint két tojás :)
Mikor ez év februárjában Corningban aszisztenskedtem Kristina Logan mellett, Kristina egyik bemutatóját élőben sugározta a Corning Múzeum Stúdiója. ( nagyon örülünk, hogy oly sokan megnéztétek!)Kristina- mivel  meglehetősen nagy gyöngyöt készült készíteni bemutatón  - kicseréltette az előzőleg felszerelt Minor égőt egy " "Lynx"-re. Egy asztalon osztoztunk Kristinával, így a hét fennmaradó részén én is ezen a Lynx-en dolgozhattam.
Eddig soha nem éreztem, hogy az én -oly régóta megszokott és szeretett- égőm helyett, vagy mellé kéne más, de az a hét megváltoztatta a véleményemet. A Lynx oxigén és propán állító csavarján kívül van egy harmadik nyitó szelep, ami a láng karakterisztikját változtatja meg. Így aztán lehet tű vékony lángot állítani rajta, úgy, hogy közvetlen mellette  "hideg"van. Ez nagyon aprólékos, precíz mintáknál hasznos. Tud nagyon nagy lángot is produkálni, ami az én nagyméretű munkáimnál segítség. Mondtam is Kristinának a második nap után, hogy "hú, nekem egy ilyen nagyon kéne.." Mire ő huncut mosollyal az arcán: "Akkor szerzek neked egyet. Meg kell ismerned őket! Meglátod milyen mókás lesz!" Két nappal később pedig ott állt a corningi műhelyben Willy és Wally kezükben az égőmmel. Ők azok a fickók, akik hihetetlen megszállottsággal készítik évek óta a Bobcat, Cricket és Lynx égőket. Nem hittem a szememnek. Személyesen elhozták nekem. Nagy élvezettel magyarázták a tudnivalókkat, válaszolgattak a kérdéseimre, így a termékhez kicsit más , sokkal személyesebb "vizony" fűz.
Itthon azonnal felszereltük és már a tanfolyamosok is élvezhetik az előnyöket.
Most érkezett meg a Glass Designhoz az első szállítmány Lynx, Bobcat és Cricket égő :)
(Ha valakit érdekelne:
http://shop.glass-design.hu/product_info.php?products_id=2460&osCsid=358802acb9c878c35d063d351e9b7ab5    )


Look at this two guys on the picture.  This is Willy and Wally from Glass Torch Tech. As I was in Amerika as a TA at Kristina Logan's class in Corning, I had the chance to try the Lynx torch, as Kristina and me were sharing one table. I really liked the flame and the extras. As I have told Kristina, that I need one of this guys in my studio, she was laughing and told me: I can order one for you and I'm sure Willy and Wally will bring it here." And two days later illy and Wally have arrived with my Lynx. I'm so happy with this!

König Ludwig an der Messe....

Ha már München, akkor nosztalgia: ittunk egy sört a König Ludwig an der Messe-ben. Csikós Attilával, az operaház Kossuth díjas díszlettervezőjével - aki belsőépítészettel is foglalkozik- több közös munkánk volt. Az első akkor, amikor Gábor fiammal 5 hónapos terhes voltam. 90 m2 ólomüveget vállaltam be Attila felkérésére, amire pontosan 4 hónapot kaptam(Gábor 10 nappal elöbb született, így az utolsó beszerelésekhez a kórházból adtam az instrukciókat Gyurinak és lelkes kollégáimnak). A másik nagyobb munka egy reneszánsz étterem belső 2005-ben. A közel 50m2 megfestett ólomüvegre 2 hónap ált rendelkezésre. Attilával élmény dolgozni. Rám bízta az üvegek tervezését, a szakmai döntéseket. Türelemmel, figyelemmel alkalmazkodtunk egymáshoz. Nekem ez egy különleges utazás volt a reneszánsz üvegek és belső terek világába és nem kisebb kaland az operaházba járni egyeztetni....Attila csapata hihetetlen profi. A színházi kulisszák kivitelezése a kisújjukban van. Ha az operaház vendégszerepel mondjuk egy másik világvárosban-, a díszleteknek tökéletesen és időben állni kell. Ugyanezzel a profizmussal végzik a belsőépítészetet. A munkát elképzelhetetlen precizitással mérik fel és tervezik meg. Minden apró részletnek a megadott időre -percre pontosan- és a megadott méretben-milliméterre pontosan- kell elkészülnie. Az elemeket ezután kamionba rakják, a helyszínre szállítják és max.2 nap alatt ( nem vicc!) felállítják. Egy csavar sem hiányozhat! És nézzétek csak a minőséget ( mármint nem a fényképét, mert az kicsit gagyi lett) : a tökéletes faburkolatban a falakon igazi gobelin kárpitok ( máig sem értem ki szőtte meg a ha jól emlékszem 5 db-ot ennyi idő alatt), a mennyezeten egyedi rézcsillárok lógnak.....
Az hamar kiderült, hogy egyedül képtelenek lennénk ennyi idő alatt kivitelezni az üvegbetéteket, úgyhogy igyekeztem olyan kollégákat, tanítványokat bevonni, akiknek munkájában 100%-ig megbízhattam. Majdnem egy hetet töltöttem könyvtárban, kutatással, tervezéssel. Nem kis feladat volt a megfelelő kézi gyártású alapanyagok beszerzése gyorsan, megfelelő mennyiségben. Főleg Bullseye-t, Lamberts antik üvegeket és némi ajkai katedrált használtunk - ez utóbbi kínos meglepetéseket tartogatott az égetésekre ( persze miután megfestettünk jónéhány négyzetmétert belőle). A kivitelezést felosztottam, az éjjel-nappal tartó munka mellett autókáztam az oszág különböző pontjain lévő műhelyek között. Az elkészült elemeket a határidő elötti napon állítottuk össze. Tökéletesen passzolt minden :) Segítőtársaim voltak: Balogh Eszter, Fehér Hajni, Polyák János, Pomázi Rozi és Simon Kata. Máig hálás vagyok profi munkájukért! ( Hajni, ha Hajós András lemezét meghallom, még mindig a jó hangulatú éjszakák jutnak eszembe, ahogy pingálva görnyedünk a világítóasztal felett :)

Ones we were in Münich, we took some time for Nostalgie: we had a beer at "König Ludwig an der Messe.."I worked several times with Attila Csikós - the sceen designer of the Opera in Budapest- wo somtimes has a journey to interiour design. The first time when I was pregnant with my sun. I had to make 90 m2 of stained glass panles. ( Gabor was born 10 days earlier than we have expected him, so my husband had to finish the last works, I gave the advises from the hospital.)
The second big job I got from him was to make nearly 50m2 painted stained glass panels in renaissance style (in 2 mounth) for a new restaurant in Münich. Attila's team is just unbeliveble. They build opera sceens and they are used to work very precize, very effective, in a very good quality. All the parts had to be ready on a certain day, in a certain size. No faults were accepted. On this day everything was loaded into a truck was delivered to Münich and the next day( or two) everything was built up in the restaurant. No screws were missed...and look at the quality( not the photo we took) Can you imagine, somebody made all those gobelins ( I think there were at least 5 of those) for the wall in two mounth?

For me it was a wonderfull journey to an other world and I have sepcially enjoyed going several times to the opera for meetings :) I have spent 1 week at a Library discovering german renessaince interiours and glass panels. After the designs were made I have divided the works into several parts and choose some glass-fellows- some students- I really trusted to work with. It wasn't easy to get the glass in the quantity we needed in a short time. We used Bullseye, Lamberts antik glass and some Hungarian table-rolled kathedrals (this last ones were really bad surprices by firing). I have collected the parts 1 day before our deadline. Everything was just perfect. I have listed the name of the fellows above. I'm still grateful for them for their work and support!

Fura érzés ott sörözgetni....

It feels strange to sit beside all this work having a beer...

Handwerk & Design Messe München...

2012. márciusában a müncheni Handwerk & Design főszereplője az üvegművészet volt. A kiállítások és bemutatók nagy közönséget vonzottak. Támogatásokkal biztosították, hogy magas színvonalon lehessen jelen a szakma. Többek között a szlovéniai Pica huta- és kemencegyártó cég is kapott egy standot a zwieseli állami üvegművészeti iskolával közösen.
Az előtérben egy fiatal francia üvegművész, Jeremy Maxwell Wintrebert figyelemreméltó munkái.
At the "Handwerk& Design" trade show in Munich glass had a very important part. The exhibitions and demos were very populer by the publicum. The exhibitors were invited and supported. The furnace and kiln manufacturer from Slovenia called Pica had a booth together with the Glass Art School Zwiesel as they use their equipments.

The big bowls in the front of the image are the stuning works of the young french glass artist, Jeremy Maxwell Wintreberg.

A cég vezetőjével évek óta tartjuk a kapcsolatot, jónéhány magyar intézménynek adtuk már árajánlatot a szuperprofi hutákra. Remélem lesz rá lehetőség, hogy valahol végre megvalósuljon egy ilyen beruházás.

We have been in contact for several years, giving offers for their great furnaces to Hungarian Schools and Studios. I hope very much that we will get the chance to deliver one of those to Hungary.

A standon az iskola színeiben folyamatosan dolgoztak az üvegfúvók.

The schools team was blowing glass.

Újabb kütyü ...a new machinery :)

Nekem annyira aranyos párom van!!!! Idefigyu mit kaptam szülinapi meglepetésként! Tudja mi tesz boldoggá :)) (azoknak akik esetleg nem látnák rajta így elsőre, ez itt egy homokfújócska...és persze tudom vannak köztetek, akik már voltak nálunk workshopon , biztos mondják, hogy: de hisz remekbe szabott homokfújónk volt már edig is...csak hogy ez egy kis "finom női " berendezés, 220-as , azaz egész finom homokkal töltve, ami a saját munkáimhoz, ékszereimhez -és persze a nyári workshophoz nagyon jól jön majd)

I have such a lovely husband! Look what I got as a birthday surprice present! He really knows what makes me happy :))
(For those , who dont see on the first sight:this is a sandblaster. Some of you might think, but you allready have one at the studio. Yes, it's true, but this is a smooth one for women and it will be very very usfull for my own works , for jewelry and for the summer workshops )

Kedvenceim Corningban...My favourites in Corning

A corningi tartózkodás különlegessége az a lehetőség volt, hogy bármikor átmehettem a múzemba. Volt, hogy lázasan gyalogoltam a tárgyak között, volt hogy hogy hosszasan elidőztem egy-egy tárgy mellett.

A legnagyobb kedvenc ez a 2000 éves fusing technikával készült tál.
Ismertem könyvekből, de meg kell mondjam más érzés a közelében lenni. Aurája van. Gondoljatok csak bele! Amikor az ólomüvegezés és Tiffany üvegek készítését "kinőttem" és elkezdtem kemencében olvasztani az üveget, úgy hittem, valami nagyon modern dolgot művelek. Évek alatt tárgyaim letisztultak ....és akkor ott van ez a tál, gyönyörű már 2000 éve, tökéletes forma, tökéletes éjkék szín...Hol volt még akkor a barokk, vagy reneszánsz díszítettség....lehet, hogy egyszercsak visszaérünk valamihez?

Being in Corning one of the best thing was to go over to the museum. I have spent long time with my favourites, like this 2000 years old bowl from the roman time.
As I started with kilnworking technics I felt like doing something very modern ( after making stained glass windows..), something very minimalistic and than I was standing beside this bowl - which I knew from books, but belve me, it's not the same, in rela it has an aura- and I was thinking "I needed a long way to get to clear lines and simple works..." do we turn back somewhere?

És nézzétek a másik kedvencem: Frantisek Vizner munkája néhány évvel ezelött készült. Hát nem gyönyörű?

And than look at Frantisek Vizner's work ( made just a few years ago ) exhibited at the contemporary art glass exhibition in the same museum, (but far from the "History of glass" gallery and the previous piece).. isn't this a great piece?